…..említésre méltó személy volt Telekessy Géza.
A fotók és jegyzetek felkutatása ebben az esetben nem jelentett nagy nehézséget, mondhatnám szerencsém volt. Ritkaság, ahol ilyen időrendi sorrendben megmaradnak régi fontos fotók egy család történetében. Fiatalság, katonaélet, háború okozta sebek, házasság, a legaktívabb munkával töltött időszak, és a nyugdíjas évekből. Szerintem a tisztelet és szeretet jeleként foghatjuk fel a megőrzött fotókat, becses emléktárgyaknak számíthattak, amit a hátlapjukra írt sorok bizonyítanak. Itt szeretnék köszönetet mondani a Telekessy család azon tagjainak, kik hozzájárulásukat adták a képek és a hozzájuk fűzött sorok megjelenéséhez. Meg kell említenem Kolozs Gyulát a képek felfedezőjét, a lelkes mindig keresgélő embert, mivel nélküle mi és sok hasonló érdeklődésű ember szegényebb lenne, és nem láthatná eme ritkaságokat. A fotók másolatait tőle kaptam. Közülük két kép nagy mértékű sérülései láttán, majdnem feladtam a reményt, hogy a helyrehozatal sikeres lesz. Macerás egy órai melóm volt, mikor látni véltem, hogy jó esély van a helyrehozatalra és sokunk számára érdekes, ritkaságnak számító képet helyezhetek az album lapjaira. Hurrá mondtam én, és tartalék energiámat (van nekem ilyen?) elővarázsolva nagy kedvvel és szorgalommal folytattam a babra munkát. A feleségével Guttmann Annával készült kép akkor vált izgalmassá, amikor az aprólékos munka közben egyre jobban láthatóvá vált, hogy a feleség beállítása, a fényképész tudását dicséri. A feleség a kezével úgy a tartja a kabátot, hogy a férj jobb oldalán, a háború okozta sérülés nyoma, (kötés, vagy gipszelésre gondolok) kevésbé legyen észrevehető. Számomra nagyon érdekesnek tűnt a látvány, az első pillanatban arra gondoltam, a Főnök mi vagyunk, férfiak, és azért van csak egy szék a műteremben. Mikor a lényegre rádöbbentem, hogy a nők, a feleségek áldozatvállalása nélkül mi semmik vagyunk, mentem és kezet csókoltam a feleségemnek. Még most is azon töpreng mi lehetett az oka, tán csak nincs valami bajom, esetleg orvoshoz kellene vinni a pasast?
Természetesen csak annyi változtatást végeztem a képeken amennyi mindenképpen szükséges volt, csupán a tálalásuk az én flúgos ötletem. Abban reménykedem, hogy tán nem is annyira rossz?
Könyvek lapjait forgatva két feljegyzést találtam Telekessy Gézáról, melyek alább olvashatók az eredeti forrás megjelölésével.
Vármegyék Országos Címtára 1931. Negyedik kiadás:
"Telekessy Géza, Szent Imre herceg útja 17.
1878-ban született Rábacsanakon. Iparát Budapesten tanulta. Mint segéd több helyen dolgozott. Szaktanfolyamot végzett. 1909-ben telepedett le, s mint üzletvezető működött. 1923-óta önálló mester. Számos jótékony célú és kultúregyesület tagja. 1914-ben bevonult, az orosz harctéren küzdött, megsebesült."
Magyar Városok Monográfiája 1936. Személyi adattár:
"Telekessy Géza kéményseprő mester Rábacsanakon született 1878 –ban, iparában Budapesten 1896-ban szabadult fel, s több helyen volt segéd, 1923 óta önálló. Az I. Világháborúban Gorlicénél megsebesült. Városi képviselő volt. Felesége Guttmann Anna."
Ui. Sajnos, a korabeli bejegyzések szűkszavúak, szerettem volna többet írni a munkájáról, a kor viszonyairól, és milyen problémákkal kellett megküzdeni az akkori idők iparos emberének.
A fotók és jegyzetek felkutatása ebben az esetben nem jelentett nagy nehézséget, mondhatnám szerencsém volt. Ritkaság, ahol ilyen időrendi sorrendben megmaradnak régi fontos fotók egy család történetében. Fiatalság, katonaélet, háború okozta sebek, házasság, a legaktívabb munkával töltött időszak, és a nyugdíjas évekből. Szerintem a tisztelet és szeretet jeleként foghatjuk fel a megőrzött fotókat, becses emléktárgyaknak számíthattak, amit a hátlapjukra írt sorok bizonyítanak. Itt szeretnék köszönetet mondani a Telekessy család azon tagjainak, kik hozzájárulásukat adták a képek és a hozzájuk fűzött sorok megjelenéséhez. Meg kell említenem Kolozs Gyulát a képek felfedezőjét, a lelkes mindig keresgélő embert, mivel nélküle mi és sok hasonló érdeklődésű ember szegényebb lenne, és nem láthatná eme ritkaságokat. A fotók másolatait tőle kaptam. Közülük két kép nagy mértékű sérülései láttán, majdnem feladtam a reményt, hogy a helyrehozatal sikeres lesz. Macerás egy órai melóm volt, mikor látni véltem, hogy jó esély van a helyrehozatalra és sokunk számára érdekes, ritkaságnak számító képet helyezhetek az album lapjaira. Hurrá mondtam én, és tartalék energiámat (van nekem ilyen?) elővarázsolva nagy kedvvel és szorgalommal folytattam a babra munkát. A feleségével Guttmann Annával készült kép akkor vált izgalmassá, amikor az aprólékos munka közben egyre jobban láthatóvá vált, hogy a feleség beállítása, a fényképész tudását dicséri. A feleség a kezével úgy a tartja a kabátot, hogy a férj jobb oldalán, a háború okozta sérülés nyoma, (kötés, vagy gipszelésre gondolok) kevésbé legyen észrevehető. Számomra nagyon érdekesnek tűnt a látvány, az első pillanatban arra gondoltam, a Főnök mi vagyunk, férfiak, és azért van csak egy szék a műteremben. Mikor a lényegre rádöbbentem, hogy a nők, a feleségek áldozatvállalása nélkül mi semmik vagyunk, mentem és kezet csókoltam a feleségemnek. Még most is azon töpreng mi lehetett az oka, tán csak nincs valami bajom, esetleg orvoshoz kellene vinni a pasast?
Természetesen csak annyi változtatást végeztem a képeken amennyi mindenképpen szükséges volt, csupán a tálalásuk az én flúgos ötletem. Abban reménykedem, hogy tán nem is annyira rossz?
Könyvek lapjait forgatva két feljegyzést találtam Telekessy Gézáról, melyek alább olvashatók az eredeti forrás megjelölésével.
Vármegyék Országos Címtára 1931. Negyedik kiadás:
"Telekessy Géza, Szent Imre herceg útja 17.
1878-ban született Rábacsanakon. Iparát Budapesten tanulta. Mint segéd több helyen dolgozott. Szaktanfolyamot végzett. 1909-ben telepedett le, s mint üzletvezető működött. 1923-óta önálló mester. Számos jótékony célú és kultúregyesület tagja. 1914-ben bevonult, az orosz harctéren küzdött, megsebesült."
Magyar Városok Monográfiája 1936. Személyi adattár:
"Telekessy Géza kéményseprő mester Rábacsanakon született 1878 –ban, iparában Budapesten 1896-ban szabadult fel, s több helyen volt segéd, 1923 óta önálló. Az I. Világháborúban Gorlicénél megsebesült. Városi képviselő volt. Felesége Guttmann Anna."
Ui. Sajnos, a korabeli bejegyzések szűkszavúak, szerettem volna többet írni a munkájáról, a kor viszonyairól, és milyen problémákkal kellett megküzdeni az akkori idők iparos emberének.
1 megjegyzés:
Üdvözletem! Látom a nagyon régi a cikk amit csak most volt szerencsém olvasni nekem meg van a kéményseprők kincses könyve ott írnak az úriemberről bár még rövidben mint ön de az is olyan tömör üdvözlettel Kabai Tamás kéményseprő mester
Megjegyzés küldése