2010. november 30., kedd

A Sparhelt.....


….amikor a platnin krumpli sült.
Amikor e régi reklámon a tűzhely látványát megpillantottam, az rögtön megragadta a „nosztalgiámat”. Valamikor kiskoromba, pont ilyen ELITE volt a miénk is. 1945-46. telén, és a későbbi években is, különleges élmény volt számunkra, amikor az édesapánk a forró tűzhely „platnijára” öt-hat szem krumplit rakott, letakarta egy már kopottabb lábassal, azt néha meghúzogatta, majd felemelte a lábast és egy villával beleszúrt az alatta néha füstölgő krumpliba, úgy vizsgálgatta, hogy meg sült e már a fiúk csemegéje. Mi alig vártuk, és türelmetlenül toporogtunk a „sparhelt” körül, hogy végre elkészüljön a kedvenc kajánk a héjában sült krumpli. Mikor aztán végre megsült, még mindig édesapánk segítsége kellet a továbbiakban is, hogy a kezünket meg nem égessük, belebökte a villát az egyik krumpliba, és azzal tartva hámozta le a héját egy kés segítségével, és kapargatta le a feketére égett részeket (az alatt volt a legjobb). Az ily módon megtisztított finomság az előttünk lévő kistányérra került, majd azt hosszában négyfelé vágta. Mi már régen várakoztunk feszülten figyelve az eseményeket, és rögtön asztalhoz ültünk. Az én kedvenc helyem egy hokedli volt, oda ültem. Na végre, most már a miénk volt a többi teendő. Megkentük a tetejét sült zsírral, ami rögtön megolvadt a még meleg krumplin, megsóztuk, néha fagyos szalonnát vágtunk mellé (amikor volt), és faltunk, mint ha életükben még soha semmit sem ettünk volna. Mivel a háborúutáni nehéz időket éltük, amikor ritkán jutott tej az asztalra, akkor a tejmentes napokon „Planta” teát ittunk. Voltak alkalmak, amikor barátaink, osztálytársaink, mint vendégek résztvettek az általunk „krumpli-zsúrnak ” nevezett eszem-iszom lakomán, vagy fordítva, és mi voltunk náluk. Óriási kacagások, rohangálás a szülök, szüleink nagy örömére, „nézd milyen egészségesek a gyerekek, sose fáradnak el” — gondolom társalgás címén, hasonló mondatok hangzottak el. Ahogy múltak az évek, és egy kicsivel jobban mentek az emberek dolgai, a jobb módú családoknál, főleg a lányos házaknál ismét divatba jött a tea-délután. Csipkés terítővel borított asztal, rajta gőzölgő teáskanna, teáscsészék, mellettük teasüteménnyel rakott kistálak, és a ház népe kicsinosítva várta a fiú vendégeket a leányok szórakoztatására.
A Planta tea:
Platánfa leveléből készült tea, és ezért kapta a Planta nevet. Egy nagyon kellemes, könnyű, világos teaféle volt. A Planta tea az ínséges háborús időkben vált népszerűvé mivel a teaimport szinte lehetetlenné vált.

2010. november 29., hétfő

Tejcsarnok a sarkon....


..... de melyik sarkon?
A valamikori kérdést a "kiskiskosutisnak" szántuk, mivel e régi fotóval megörvendeztette az olvasó, képnézegető társaságunk tagjait. A kép talán egy félévszázadot is pihent, egy örökölt nachtkasztli fiókjában, és mikor előkerült (hurrrráááá), mi is megláthattuk.
A cím megfejtését a kép tulajdonosára hagytuk, lustaságból kifolyólag. A titok megfejtése nem tartott sokáig, "Vécsey utcza - Nagysándor sarok". A térképrészletre éppen a mai napon véletlen leltem rá, gondoltam nem hagyom veszni a szerencsémet, megosztom veletek. A kép 1910-es években készült, a térkép adatainak ellenőrzése 1911 ben történ, amit egy akkori illetékes személy kacskaringós aláírásával igazolt. Talán egy napjainkból származó térkép is megfelelt volna.
A mi jelszavunk viszont: "Régi kép, korabeli térkép!"

2010. november 24., szerda

2010. november 19., péntek

A háromujjú ember



Erzsébetfalván elfogtak egy háromujjú embert
három társával együtt.

A rendőrség azt hiszi, hogy Kilián Bélát fogták el, akit Köhler Zsuzsa meggyilkolásával gyanúsítanak.


Az Est tudósítójától —
.1926. április 29.

Néhány nappal ezelőtt jelentette Az Est, hogy Gödöllőn és környékén egy magát rádió-mérnöknek nevező állítólagos Kilián nevű ember rádiószerelés ürügye alatt sorra fosztogatja az ottani lakókat. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, a Szathmáry- detektívcsoport tagjai naponta erősen keresték-kutatták a főváros egész területén ezt a Kiliánt, országos körözését is elrendelték, azonban sehol nyomára nem akadtak. Ennek a Kilián Bélának az az ismertető jele, hogy egyik kezén három csak ujja van és azt a bejelentést kapta róla a rendőrség, hogy abban az időben, amikor Köhler Zsuzsát meggyilkolták, három napig nem mutatkozott a lakásán. Mivel a rendőrség azt is megállapította, hogy ez az ember már több nőt kifosztott, alapos volt a gyanú, hogy része lehet Köhler Zsuzsanna meggyilkolásában. Hiába nyomozta azonban a rendőrség, hiába kutattak utána az ország egész területén, nem lehetett kézre keríteni. Ma hajnalban az Erzsébetfalván az egyéb ügyben nyomozó detektívek egy gyanús külsejű embert fogtak el másik három társával együtt. Ennek a gyanús külsejű embernek is három ujja van a jobb kezén, úgyhogy a rendőrségen nagy izgalmat keltett ennek az embernek az elfogatása, mert azt hitték, hogy az elfogott ember azonos az ál- rádiómérnök Kilián Bélával.
A négy embert beszállították a főkapitányságra, megkezdték a kihallgatásukat, de még a nevüket is tagadták. A rendőrségen most folyik annak a megállapítása, vajon a háromujjú férfi azonos-e a keresett Kilián Bélával, és hogy nem a most elfogottak között kell-e keresni Köhler Zsuzsanna gyilkosát.

2010. november 16., kedd

Szegényebbek lettünk mi Erzsébetiek.



előzmények:   Hová, merre?
Mintha írtam volna már nem is olyan régen valami hasonlót a szoborral kapcsolatban. Szerintem jóslatnak is mondhatnánk, olyannak ami bevált. Jobban eltaláltam a szobor sorsát, mint bármely TV beli Táltos, Igazlátó, Főpapnő a pácienseik jövendőjét, vagy a "Delejes ember" a betegei diagnózisát. Valakik elloptak Erzsébetből egy darabot, szegényebbek lettünk egy kedves látvánnyal. Sajnos a jövőben, már csak fotókról mutogathatom az unokáimnak a mindig szomjas aratót, kinek kulacsából soha el nem fogyott az innivaló. Soha nem bántott senkit, miért kellet a lábát levágni? Nem gondolták, hogy ez nem a szobornak fog fájni, hanem minden Erzsébeti embernek, és valamennyi művészetet, szépet szerető embernek okoznak soha el nem múló fájdalmas sebet. Talán ide is kerül majd egy tábla a Városvédők jóvoltából? Sok lelkes ember tevékenykedik ott, de nem győzik a munkát. A hasonló ügyeket már régóta próbálják az illetékesek megoldani, legutóbbi két hét és rend lesz itt. Nem jött be,. A régebbi időkről ne is beszéljünk. Egy darabka fémtolvaj sem jutott a rács mögé, a felbujtók, kereskedők, olvasztárok, vajon merre lehetnek? Eddig senki nem találta őket. Vagy tán elfogyott a zár, és nem viszik be őket, mivel nem lehet bezárni a cella ajtókat. Valami oka biztos van a sikertelenségnek.
A valamikori szobrászok, ha csak sejtik is, hogy a jövőben ellopják szobraikat, bizonyára kőbe faragva valósítják meg elképzeléseiket. (Igaz, a faragott kövek is jól mutatnak a zárt kertek falai között.)  Kicsit kapkodva írtam a sorokat, de majd javítgatom
az itt leírtakat.
Még csak azt tudom mondani nektek:
Szomorú és bánatos vagyok.


Revolveres esetek 1926



ERZSÉBETFALVAI KÖZLÖNY 1925. május 19.
— Ismét revolveres támadás.
A Határ-úton lévő Bereczki féle korcsmában folyó hó 19-én szombaton este Fritz János barátaival együtt borozgatott. A bor hatása alatt összeszólalkozott a vendéglős fiával, akivel haragban áll, a veszekedésből verekedés lett s Fritz Jánost a vendéglős fia revolverrel az oldalán megsebesítette. A megsebesült fiatalembert a Viktoria gyógyszertárban Dr. Andriska Viktor gyógyszerész kötötte be, kötözés után a Szent István Kórházban megoperálták, s a golyót kivették a sebből. Fritz János állapotában eddig még javulás nem állott be, súlyos betegen fekszik a Szent István kórházban.

ERZSÉBETFALVAI KÖZLÖNY 1925. május 19.
— Revolveres merénylet egy szolgálatban lévő rendőr ellen.
Kovács IX. Mihály 2831 sz rendőr május 12-én szombat este 10 órakor a Vezér utcza és Határ út sarkán teljesített szolgálatot. Szolgálata teljesítése közben egy garázdálkodó hét főből álló csoportot akik a Simon-féle korcsmából jöttek ki, rendre intette. A rendre utasítottak nem, hogy csendben szétoszlottak volna, hanem a rendőrt szidalmazni kezdték s mikor azért a rendőr őrszem, a két leghangosabbat, letartóztatta s a kapitányságra akarta kísérni a többi őt is megtámadta s előkerültek a kések, s a támadók közül eldördült az első revolverlövés. Kovács IX. Mihály mikor látta az egyre fenyegetőbb helyzetet, előbb kardjával, majd revolverével védekezett s a revolverlövésekre elősietők elől a támadók szétszaladtak s egyik sebsüljüket, Nagy Ferencet magukkal vitték. Sikerült azonban a lábán megsebesült Kovács Mihálynak segítségére siető környékbeliekkel az egyik tettest, Nagy Pált megfogni. Vasárnap reggelre pedig a többi hat is e rendőrségre került. A lábán súlyosan megsebesült Kovács IX. Mihályt Dr. Andriska Viktor ”Viktória” gyógyszertárába vitték, ahol Dr. Andriska kötötte be. A mentőket és a rendőrséget sajnos telefonon nem lehetett értesíteni, - mert, ilyen nagyközségben csak este 9 óráig van telefon szolgálat. — A küldöncök úján értesített kapitányság őrjárata s a helybéli tűzoltóság mentőkocsija megérkeztek s Kovács IX. Mihály sebesült rendőrt a rendőrkórházba vitték. A támadók közül megsebesült Nagy Ferencet pedig az est folyamán az István kórházba szállították.
Nekem csak egy kérdésem lenne:
Miből tellett ezeknek „revolverre”, mert a piját biztosan jól bírták, és aki sokat „isz” annak kevés a pénze.
Akinek esetleg van valami elképzelése, kérem, írja meg, nem szeretnék tudatlanul a menybe menni, vagy kitudja hová kapok beutalót?.

2010. november 12., péntek

Egy régi PFLUM hirdetés ...


.........villamos színház

Tegnap olvasgattam egy régi Erzsébetfalvai újság lapjait, az olvasottak hatására éjjel, arról álmodtam, hogy időutazáson vettem részt egy barátommal. Erzsébetfalván jártunk 1911. év tavaszán, és a korabeli helyi sajtó lapjait böngészgettük, olvasgattuk egy vendéglői teraszon, egy –egy krigli a kezünk ügyében. Egyszer csak a szemünk megakad egy reklámhirdetésen. Pillantásom egy ismerős névre vetődött. „Pflum” olvasom, de a következő két szót szinte megmosolyogtam: villamos színház. Ez meg mi lehet? Tettem fel magamnak a kérdést, mivel egy arra járót sem mertem volna megszólítani, megkérdezni, félve attól, hogy nevetségessé válok a tudatlanságom miatt. Mivel egy nagy mozi barát vagyok rájöttem a titkok nyitjára, és megfejtettem a számomra rejtélyes szavakat. Ez nem lehet más csak a MOZI. Mondtam a barátomnak. A filmcímek is segítettek ebben, a vendéglős szót olvasva viszont egy pillanat alatt minden világossá vált számomra. A mai mozi tulajdonképpen nem sokat változott a korabelihez képest. Ma is van vetítőgép csak nem olyan zajos, mint régen volt, és a vászon is megmaradt. Ma „kólát” vehetsz a büfében, és egy vödör pattogatott kukoricát. Régen, a pincértől kértél egy nagyfröccst, az még ki is vitte az asztalhoz, és kukorica helyett ehettél kvarglit, aminek viszont nem örült a többi néző, annak átható illata miatt (van olyan, aki emlékszik rá?).

A filmekről csupán annyit, hogy ma is van vágyakozás, epedés, de a napjaink felgyorsult világában, kimerül egy rövid párbeszédben: — Fel jössz? — Nem. Már vége is volt epedésnek, de a vágyból volt még egy kevés az ifjúban. Sebaj, remélem nem merült le a mobilom? Talán valaki még szabad, és elkezdte a gombokat nyomkodni. A másik beharangozott film címe: „Kecsege úr cipőt lop” humoros, írják a reklám szövegében. Megjegyeztem a barátomnak, ezt meg is nézhetnénk, de meg kellene előbb kérdezni valakit, hogy hol lakik a Kecsege úr, mert ha tán a Hangyatelepen van összkomfortja, nem hiszem, hogy sokat fogunk kacagni.

2010. november 11., csütörtök

Helytörténeti Klub, HANGYATELEP



Egy bódételep története a két világháború között.
Az előadó, Pesterzsébet történetének nem éppen napos oldaláról tartott igen érdekes előadást.
A bódéváros nyomorúságos sorsához nem igen van mit hozzátenni.

2010. november 3., szerda

Jutagyári Kolónia

- valamikor ilyen is volt.
Az emlékezet frissen tartása a célja e képeknek. Vannak kik még emlékeznek, és vannak kik csupán azt szeretnék tudni, hogy milyen látványban lett volna részük, ha abban a korban éltek volna. Szoba konyha, és lavór a fürdőkád. Ha netán túl összekoszolták volna a gyerekek magukat, akkor elővigyázatosság szempontjából, hogy ne fröcsköljék a koszos vizet a falra áthelyezték a fürdőszobát, illetve a lavórt a lakás ajtaja elé. Következett az állva fürdetés, mivel pedig a mosdószivacs akkoriban luxus cikknek számított, és azt a fránya koszt meg nem vitte eléggé a "Flóra", vagy a csodás "Hutter" szappan, akkor jött a mindig kéznél levő gyökér sikálókefe. A problémás testrészek: a térd, a láb, és főleg a talp voltak. A dolog nem volt túl kellemetlen, mivel a sok mezítlábas szaladgálás megedzette a talpunk bőrét, és nevetve mondtuk "Anyu ne csiklandozz". Bár, ez nem a kolóniában történt, de ott is hasonló módon játszódhattak le az események.
A gyerekek mindenhol nagy igyekezettel taposnak pocsolyákba, koszolják ruháikat és magukat, Anyuka és a szappangyárak nagy örömére. Szóval ilyenek voltunk mint gyerekek. A mai gyerekeknek jobb a soruk, ők ma már kádban fürödnek és shampon is jut a hajukra.

2010. november 1., hétfő

Halottak napján.....

.....szomorú bánatunkban, emlékszünk még szeretteink mosolyára?

Fentről

a kép nagyítható

Igen, már elég régóta bosszant, hogy miért nincs egy alig használt helikopterem? Ha lenne, akkor bizony akár és is készíthettem volna ezt a szép képet. Bár fogalmam sincs hogyan lehet helikoptert vezetni, és a fotómasinát egy kézzel kezelni, mivel nagyon sok gomb van rajta. Hát majd sokat fogom gyakorolni, csak a madár legyen már meg. Mivel minden szabályt betartottam ami a képre vonatkozik, a szép látványt megosztom veletek.