2010. március 29., hétfő

Régi újságok hírei 2


Országos Hírlap
Budapest, 1898, vasárnap, július 10.-én

Halálos kútfúrás.
Erzsébetfalva határában Bíró János egy kis majort épített. A major szélén, e hónap elején kutat kezdett ásni, melyben tegnap délután két órakor Huber István és Huber Béla munkások és a kútmester 14 éves fia, Leitner Jakab leereszkedtek. Alig voltak lent, az egyik ducz kifordul a helyéből és a mélységbe zuhant. A kút száját körülvevő deszkafal eltörött és a rája nehezedő homoktömeg a kútba zuhant, maga alá temetve a három szerencsétlen embert. A tanyán dolgozó emberek nem mertek a kútba leereszkedni, a fővárosból kihívott mérnök pedig csak n
égy órakor kezdhetett a kút kiürítéséhez. Csak éjféltájban húzták ki a három munkást, akik ez idő alatt megfultak a homokban.

Az Est
Budapest, 1926. április, 18.

Pesterzsébeti kőfaragó szerencséje.
Jelentkezett az újságíró-sorsjáték 150 milliós főnyereményének nyertese. Az újságíró-sorsjáték első főhúzásának főnyereményét, a 150.000.000 korona értékű négyszobás lakásberendezést Eckhardt József pesterzsébeti kőfaragósegéd nyerte meg a 15818 számú sorjeggyel. Eckhardt csak napok multán értesült arról, milyen szerencse érte, de közben már át is vette százötvenmillió értékű nyereményét. Az újságíró-sorsjáték legközelebbi húzása június 8-án lesz, amelyen többszáz milló értékű nyeremény kerül kisorsolásra, köztük a 400.000.000 értékű tíz vagón búza és a 140.000.000 értékű automobil.

Egy kis magyarázattal azért kiegészíteném a fenti hírt, a sok számjegy nem a nyeremény nagyságát bizonyítja, csupán a magas infláció miatt sok a nullák száma. A hírt a jobb olvashatóság érdekében gépeltem, és a szöveg az eredeti formájában került a lapra. Igazándiból nem tudom elképzelni, mekkora volt a valóságos értéke a nyereménynek. Az árakról csupán csak annyit tudok, hogy az újság ára 2 000.- és 3 000.- Korona volt, és időnként 500 ért kedvezményesen, amikor nagyon visszaesett a példányszám. Sajnos ez esetben nem szolgálhatok fotóval, a korabeli eszközök még nem készültek tömegével, és nem volt olcsó mulatság a fotografálás. Az akkori sajtóban megjelenő képek, már ami a nyomdatechnikát illeti sajnos, sok esetben nagyon gyenge minőségűek a közlés szempontjából. Nagy kár, mert szívesen nézegetem az archív képeket, és gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.

2010. március 25., csütörtök

Csili Kiállítás 1.



Csili Kiállítási termében jártam, és szorgalmasan fotografáltam. Elsőre csak úgy, mert szeretek fotózni, aztán felfigyeltem a gyér látogatottságra és úgy gondoltam talán ha közzéteszem a fotókat, akkor esetleg az érdeklődést is felkeltem az eljövendő kiállítások megtekintésére. Természetes nem mindenki rendelkezik elegendő szabadidővel, vagy esetleg úgy gondolja őt nem is érdeklik a hasonló dolgok. Vannak kiknek nem az érdeklődés hiánya a probléma, talán az évek száma vagy az idő koptatta szervezetük nem engedi számukra, hogy gyakori látogatói legyenek a kiállító termeknek. Rájuk gondoltam, azokra akiknek nincs lehetőségük eljönni, és azok számára is akik csak egyszerűen kényelemből nem szánják rá magukat. Így most lesz egy album, és szabadon választott melyik kiállítás, mely képére kattint és hányszor. Talán még az alkotók is hasznát veszik a képeknek, ha netán elfelejtettek volna megörökíteni a kiállított anyagot. Mert kérem láthatók itt szép alkotásokról készített fotók, és amint időm engedi akkor jönnek még a kreatívok is, a különböző szakkörök: a mozaikosok (állandóan csempét törnek és azt rakosgatják), a textilesek, az ikon festők, és üveg tárgyak varázslói és még olyanok is, akik imádnak tűbe cérnát fűzni. Elnézést azoktól, akik kimaradtak a felsorolásból, de nem ismerem az összes lehetőséget.
A többi kép itt látható!


2010. március 24., szerda

Régi újságok hírei 1


- Talán a téma és cím mint ötlet, könnyebben kitalálható, mint megtalálni az erzsébetfalvához kapcsolódó korabeli cikkek,  írásokat a régi lapok oldalait böngészve, még abban az esetben is, amikor a lapokon belüli keresés már megoldott. Rengeteg, ma már nem használatos kifejezést kellene ismerni és azok közül megtalálni a megfelelőt amit a keresőbe kell írni, hogy az találjon is valamit. Ki használja a "Vicinális" kifejezést mostanában?
 Miért is használná, amikor már nincsen "vicinális". :)



- Vicinális baleset. 
A Soroksári vicinális vasút ma este a külső-soroksári-úton elgázolta Hirstein Mór erzsébetfalvai szappanfőzőt. A szerencsétlennek mind a két lábát össze vagdalták a kerekek. A sérültet aki alig maradt életben, a Rókus-kórházban ápolják.
Országos Hírlap 
Budapest, 1898. április 18.



A szomorú hír után talán valami mást
Zsarolók szövetkezete.
Egy zsaroló-szövetség ellen hozott vádhatározatot a napokban a budapesti törvényszék. Öten kerültek vád alá, nagyon különös kompánia. Egy hentes és egy hentesné van bűnszövetségben, továbbá két állítólagos hirlapíró és egy állítólagos magánzónő. ( A hírlapírók csak olyan hírlapírók, mint amilyen magánzónő az állítólagos magánzónő, kinek épen az a mestersége, hogy ne legyen magánosan.)
.­Országos Hírlap - Budapest, 1898. április 18
.
Ez ugyan nem erzsébetfalvai hír, de a benne szereplő személyek, akár egy kabaréjelenet résztvevői is lehetnének. A felsorolásuk mosolyra kényszeríti az embert. A kifejezés, hogy "magánzó" ez nagyon tetszik nekem. Mondjuk ülök a krimóba mint munkanélküli, vagy ezért, mert nem kaptam munkát, vagy azért, mert nem is akarok dolgozni. Ha, esetleg valaki megkérdi mivel foglalkokzom, akkor jőn a flancos "magánzó" vagyok. Több kérdésre már nem is kell válaszolnom, mert senki meg nem kérdezi, hogy ez pontosan mit is jelent. Ezért találták ki.

2010. március 20., szombat

Graffiti esőben....




..... nem nagy öröm ernyő nélkül a fotózás.Fáztak a fiúk? Talán azért ilyen kicsi a választék. Nincs mit fotóznom sokak örömére, csak nehogy azt gondolják, hogy megjavultak a kenegetők,fújkálók. A nagy hidegben megdermedt a festék, és nem erőltették magukat, helyette egy asztalon-lévő papír fölé hajoltak, és tervezték a jövőt. Mivel rég fotóztam ilyesmiket, a nagy agyam azt ötölte ki, hogy esőben is lehet fényképezni. Igen ez tudtam én is, de ki az a bugyuta (ökör) aki esőben a sínek mellett sétál és nincs arra semmi dolga. Hát, én. Kaptam is a fejemre otthon. Az eredmény elég siralmas, de látnotok kell, ha már megszenvedtem értük.

2010. március 19., péntek

Mamuska Albuma kilenc






.....az esküvő, és utána.
Az eljegyzés után 1908 ban összeházasodnak, és az Árpád utca 38. sz. alatti házba költöznek, így a Határ-úti vendéglő megközelítése, nem okoz különösebb nehézséget az ifjú feleségnek. A boldog férj öröme nem sokáig tart, mivel a háború nincs tekintettel oly apróságokra, mint Jerusse úr beteljesült álma, és 1914-ben, ismét behívót kap. Most is Nyitrán kezdi a katonai szolgálatot, mint az első bevonulása alkalmával. Ezen időszakból is mellékelnék egy-két levelezőlapot, amikkel jól illusztrálható az események, történések menete. Most már, mint férj rója rendületlenül a sorokat, csupán a megszólítás változik egy kicsit mássá, de a szerelmi láz forrósága nem csökken egy Celsiusnyit sem.

Egy érdekes tábori le
velezőlap, és ez az egyetlen a sok lap közül, melyet Viczkó Pál névre címzett, és Vilma szülei számára írt, mint férj. Gépekhez értő ember lévén jogosítvánnyal is rendelkezik, és sofőrként tevékenykedik a hadseregben. 1914. -ben pár sort ír Vilmácska szüleinek Pozsonyból egy tábori levelezőlapon, melynek előlapján egy fotó látható amint egy géppuska mögött ül, körülötte a kiszolgáló személyzet. Géppuskás kiképzésen kellett résztvennie, nyilván arra gondoltak a szakértők, hogy ha a gépkocsihoz műszaki ismeretekkel rendelkező ember a megfelelő, akkor a géppuskához is hasonló képzettségű embert választanak a feladatra. A korszak csodafegyverének számított a géppuska miután megoldották annak hűtését, mely lehetővé tette annak folyamatos használatát. A képen látható, hogyan is működött a dolog, a hűtővíz utánpótlását egy pumpás ember biztosította, de valakinek egy vödörrel is futkosnia kellet a folyó, patak, esetleg a kút között, oda-vissza, amikor sokat lőttek. Akkoriban a fényképészek sok hasonló tábori levelezőlapként is használható képet készítettek, amin katonák voltak láthatóak hasonló helyzetekben, akik íly módon küldtek emlékül magukról képet szeretteik számára. Látható, hogy Jerusse tizedes úr büszke magára, és abban is biztos vagyok, hogy a fotográfus költségeit is Ő fedezte, a katonatársai nagy örömére. Az elbeszélések szerint igen jó indulatú, jó szándékú segítőkész ember volt, és tehetős ember lévén az anyagi segítséget is beleértve. A K. u. K. cenzorainak is könnyebb volt a dolguk nyílt lapok használat esetén, mivel nem kellett a leveleket felbontani, simán elolvashatták a katonák által írt sorokat. Lehet, hogy zárt borítékban nem is volt lehetőség levelet küldeni? Megjegyezném a géppuskás lapról, hogy egy olajfestmény is készült a képről, de azon csupán Jerusse úr van lefestve az eléggé nagy méretű vászonra készült képen. Amennyiben alkalmam adódik, akkor bizony le fogom fotózni, mivel ritkán látható ilyesmi és nem sok ember dicsekedhet hasonlóval.

2010. március 17., szerda

Remény...


....az idei évre.
Állítólag az idén is lesz valamilyen időjárás, és szép napsütéses meleg napok is lesznek. Szóval, semmi csüggedés, nem sokára megszűnnek a szomorú napok.

Zoltan írta...

Szervusz James és szervusztok T. blogolvasók!
A blogcikkhez kapcsolódóan előadok egy valamilyen magyarázatot, hogy miért Erzsébetet bombázhatták a repülők; banálisnak tűnik, de hát ki tudja... Ugyanis jöttek a bombázógépek mondjuk észak felől Angliából. Na most a parancsnokaik mondhatták a pilótáknak:„…a Duna bal partján repültök, és amikor elhagyjátok a sűrű Pest belvárost, mindig a bal partot figyeljétek, akkor ott baloldalt hirtelen megint lakott rész jön és ott sok gyár van, és bombázzatok ahogy belefér…” Nyilván a parancsnokok a csepeli gyárak bombázására gondoltak, és ha észak felől berepülünk, akkor a Duna bal partjára esik a Weiss Manfréd gyár, tehát ott kell bombázni, és ez így majdnem igaz is…
hozzászólt:
kiskiskosutis - zoltanez

2010. március 16., kedd

Egy ritkaság két darabja.


Vannak kincsek miket emberek őrizgettek, és mi örömmel nézegetjük napjainkban őket. Örvendetes, hogy nem maradtak a fiók mélyén, nyilván a jegyek történetét is érdekes lenne elolvasni. Mi volt a darab címe, és miért nem lettek felhasználva a jegyek?

Mamuska Albuma nyolc



Az alábbi két levelezőlap nem tartalmaz semmi különöset, érdekessége csupán annyi, hogy mint vőlegény írta e sorokat Jerusse úr, és talán érezhető, hogy sok szerelmes szó nem igen hat Vilmácska érzelmeire. A környezetükben sokan tudták, vagy sejtették, hogy az eljegyzés és a majdani frigy csupán szülői rábeszélés hatására jött létre, illetve Vilmácska mamájának rábeszélő képessége hatásosan működött. "Tudod leányom, mi is adunk, a Ferinek is van éppen elég, és ha a kettőt összeadjuk, azután már életed végéig gondtalanul élhetsz. A Ferivel nem lesz semmi gondod, és mivel szerelmes nem fog ellent mondani semminek, ami a te akaratod ellenére lenne, szinte bármit tehetsz majd kedvedre”. Még ifjú leányként megtapasztalta, hogy nem oly könnyű a vendéglős mesterség egy jól menő üzlet esetében. Hajnalban már sütötték a pogácsát, és a nyitás után a reggelizni vágyó vendégeik számára alig győzték a tojásokat feltörni a serpenyőbe a sok szalonnás rántotta készítéséhez. A szerényebb vendégek számára, az előző napi pecsenyés tepsi zsírjába mártott hagymával, esetleg paprikával meghintett kenyérszeleteket szolgáltak fel, aztán jöhetett a feles, a fröccs, esetleg ez is, az is. A mosogatás, az ebéd előkészítése, a vacsorák rendezvények, folyamatos munkát követeltek. Közben fogyott a bor, és a sörcsapok sem pihentek, mivel a vendégek gigája sűrűn mozgott fel és alá, amikor kortyolgatták kedvenc italukat, és ízlelgették zamatát. Véleményem az, hogy nem csak a rábeszélés döntötte el, talán Ő is úgy gondolta, hogy a házasság létrejötte biztosítani fogja a független gondtalan életet, és az anyagi biztonság mentesíti attól, hogy a jövője miatt aggódnia kellene, és ez megőrizhető élete végéig. Elképzelései megvalósultak, és valóban, élete végéig nem voltak különösebb gondjai.

1908.febr 4. 0005-0006
Édes szép Vilmikém!
Megbocsájtasz, hogy oly rég nem írtam? különben az okát tudod talán édesem, tehát még is csak nekem kell küldeni előbb édesem látom angyalkám mily kegyetlen vagy te hozzám még mindig.
Hogy vagy édesem remélem jól én vasárnap szerencsésen hazaértem, különben én is jól vagyok, de mind amellett még sokkal jobban volnék ha tenálad lehetnék, node hisz már azt hiszem nem fog oly soká tartani hisz csak elmúlik még ez a rövid idő s aztán igazán boldog leszek.
Estére a viszontlátásig ölel, csókol hű vőlegényed Feri

1908. márc. 3. 0046
Aranyos kis Vilmikém!
Tudatom édesem, hogy holnap dolgoznom kell egész nap ennélfogva tehát csak este jöhetek ki, de a szokottnál valamivel előbb, továbbá tudatlak angyalkám, hogy a mamám már megjött vasárnap délelőtt, én este mikor hazajöttem megvoltam lepve.
Különben semmi újságot nem tudok, majd szóval többet ottlétemkor. A mamám csókoltat és majd legközelebb ki fog jönni.
Ezerszer ölel, csókol forrón szerető s imádó vőlegényed. Feri.


Dokumentum melléklet

..... az Isonzói bejegyzéshez.
Balogh Zoltán Erzsébetfalváról, mint úgy nevezett önkéntes karpaszományos vonul be az I. Világháború idején katonának, és a mellékelt dokumentumok alapján az 1915-16-években azonosíthatóan a K.u.K. 38. sz. gyalogezredben szolgált. Ebből lett aztán még 1917-ben Isonzó, kisebb sebesüléseket elszenvedett ugyan, de azokat leszámítva 1918 végefelé mondhatni egészségesen szerelt le. Mindent beszámítva összesen 3 és fél évet töltött el az I. Világháborúban, ami nem kevés megpróbáltatást jelenthetett bárki számára.
B. Zoltán a katonasághoz bevonult: 1915.05.15.
B. Zoltán a katonaságtól leszerelt: 1918.11.08.
A kisebb lap jobboldalán alul ez olvasható, "Vom Ableben...." azaz Elhalálozás esetén értesítendő: özv. Balogh Nándorné (az Édesanyja) és címként megadva a Gubacsi Határ-Csárda címe.
A történet előzményei.

Rövidke megjegyzésem lenne e témához is, szerencsére most nem vagyok ingerült. Balogh úr iratait Prágában töltötték ki német nyelven, most meg nem olyan régen mentünk Európába, csak azt nem tudom minek, mikor már ottan voltunk. Talán csak azért nem voltunk ottan, hogy visszamehessünk?

Egy fotó, és egy kiegészítés…

... a fotó:
Egy nagyon szép kép, amely a korszak összes nagypolgári stílusjegyét magán viseli. A képen Balogh Nándorné sz. Winkler Foith Terézia és a gyerekek közül kettő látható: a kisebbik Balogh Zoltán, az Istenhegyi-úti Iskolatestvérek iskolája egyenruhájában. (sz. 1896 Kossuthfalva, a Nagy Sándor utcában, és meghalt 1974 Pesterzsébeten) még a nagyobbik az egyik (fél) testvére Balogh Géza, kinek az Édesapja szintén Balogh Nándor csárdatulajdonos volt. Nem voltak édestestvérek, Winkler Foith Terézia, Balogh Nándor második felesége, mert az első néhány gyerek születése után betegségben elhunyt! A képen szereplő nagyobbik fiú Balogh Géza 1891-ben született, később kivándorolt Észak-Amerikába, és ott is halt meg 1937–ben. Itt és most megkérném Ettvel urat, amennyiben van valami információja, hogy miképpen is élt és boldogult Amerikában Balogh Géza, írjon róla nekünk. Bizonyára többen is kíváncsiak velem együtt és szívesen olvasnánk e figyelemre méltó család, további érdekes történeteit.

R
övidke megjegyzés:
Azokban az időkben sok iskolának volt saját egyenruhája és azt kötelező volt viselni, de egyes iskolák megelégedtek csupán az egyensapka viseletével.

2010. március 10., szerda

lemaradt

Pesterzsébet, bombázások 1944





….a házak romjai.

Bár nem nagyon jeleskedtem az iskolai matek órákon, de most, miután újra a kezeimbe tartom a feleségem unokatestvérének férje által 1944-ben készített, és nekem ajándékozott fotóit, mindenféle számtani művelet elvégzése nélkül, a 66 -os szám villant az agyam mozivásznán. Igen, még egy pár nap és 66. éve lesz annak, hogy Prommer Béla, mint ifjú emberke elkészítette ezeket a fotókat az akkori bombázások utáni napokban. Talán nem is gondolta akkor, hogy a történelem egy furcsa fintorát dokumentálja a Török Flóris és Határ út sarkának közelében készített felvételeivel. Miért fintor? — hát, mert máig rejtély miért is Erzsébet kapta a sok bombát 1944. április 3-án, 13-án, és 16-án, amelyek házak sorait döntötték romba értelmetlenül, még a városháza épületét is tornyaival együtt. Több mint kétszáz volt az elhalálozott áldozatok száma, a sebesülteké pedig meghaladta az ezres nagyságrendet. A család szerencséje a szerencsétlenségben, hogy személyi sérülés-sebesülés nem történt, viszont jelentős anyagi kárt szenvedett az épület, melyben a szerszámkészítő üzemük működött, valamint az épület többi része az egész környék házait, épületeit beleértve.
Köszönjük a felvételeket annak ellenére, hogy nem örömteli események szerepelnek a képeken.
Talán még egy eddig nem számolt variációt is beszámíthatnánk a változatok sorában, hogy miért éppen ide pottyantak azok az átkozott gyilkos bombák? Mint egy másik lehetőség, „A 22-es csapdája” című regény, és annak filmváltozatában, van egy olyan jelenet, hogy az események során a bombázógép személyzete, még a célpont elérése előtt kioldotta bombáit, ha úgy gondolták túl erős a légelhárítás. Ennek igen egyszerű oka volt, a háború túlélésének esélyeit növelni. Lehet, hogy ők is csak ezzel próbálkoztak?

Hóvirág

Mivel egy rendes pasas vagyok, virágot szedtem a feleségemnek, de nem ám akármilyent, "hóvirágot". Mint ismeretes az egy védett virág, természetesen nem követtem el semmiféle vétséget, mivel törvénytisztelő állampolgár vagyok. Én ezt a kóróféleséget neveztem el hóvirágjának. Az is igaz, hogy a fejem bánta mert a fejemhez vágta a nejem. Miféle virág ez? Tette fel a kérdést. Hát a szegény ember "hóvirágja".
Ebbe maradtunk.

2010. március 4., csütörtök

Melyikben mi volt?


Szakértőket keresek, de rejtvénynek is megteszi. A kérdés, hogy melyikben mi volt? Annyit tudok illetve nem tudom melyik a pálinkás, és melyik a boros? De lehet, hogy mind a kettőben volt ez is, az is? Most aztán kiderül, ki az idősebb.





nagyításhoz katt a képre

2010. március 2., kedd

Lemaradt 2009-ből

.....ennek is meg volt az oka, nem volt címe.
Végre meg van, sóhajtottam egy nagyot. Több mint fél éve készítettem sok másikkal együtt ezeket a képeket, de nem tudtam elhelyezni a blogba őket, mivel nem találtam megfelelő címet a számukra. Most aztán előjött. Igazándiból megvolt, viszont az a rengeteg tekervény az agyamba az is ott van, és mire az a valami, megtalálja a helyes utat a kijáratig, bizony igen kalandos és időigényes utazáson kell részt vennie.
Most veszem csak észre, hogy egyedül jött. Hát hol lehet a másik kép címe? Annyi baj legyen, majd ha itt lesz, odaírom. A cím: Lányok a falon, asszonyok a padon. — nem árt meg ez nekem? Ennyi mindent kitalálni fél év alatt, és ennek van még egy változata is; Asszonyok ülnek a padon, vigyázzák a lányokat a falon. Üsse kő, meghagyom mind a két címet, hogy a kedves olvasó, és kép nézegetők számára legyen választék