2012. december 22., szombat

Parókia



A képeken, a pesterzsébeti evangélikusok 
Mikulás dombon épült Béke templomához tartozó parókia fotójának 
két változata látható.
Épült: Óváry Arthur tervei alapján 1927.

2012. december 20., csütörtök

Kiskutya a kabát alatt.





Három vagy négy napja ki sem mozdultam a lakásból a bánatos időjárás miatt, amikor rám jött a mehetnék. A feleségem rám nézett, mint aki mondani akar valamit, de aztán csak legyintett egyet, — azt hiszem felesleges, tette hozzá. Amennyiben hosszabb ideig maradsz távol, csak szólj, mert akkor sütök neked egy fél tarisznya hamuba sült pogácsát, mondta mosolyogva. :)
Nem vártam meg a pogácsát, nekivágtam a tekergésnek. A „Kosutin” a Soriig sétálva élveztem a szaftos időt, néha szél fuvallat vágta arcomba a permetlészerű párás vizenyőt. Szaporázni kezdtem a lépteimet, hogy minél előbb elérjek az aluljáróhoz mely az állomáshoz vezet. Meglepődve tapasztaltam a falakra tekintve, egy-két nem túlságosan látványos graffiti társaságában a rengeteg firkálmányt. Bizonyára ritkábban tisztítják a falakat mint annak előtte, de lehetnek anyagi okai az elmaradt munkálatoknak. Más ötletem nem lévén, elővettem a masinám a fotózáshoz, hogy megörökítsem a fújt, firkált falakat az utókor számára.:) Nem tudtam eldönteni melyiket fotózzam, amikor észrevettem egy felém tartó fiatalembert. Valami szokatlan volt rajta.
Közelebb érvén láttam meg, hogy a mellkasánál mozog valami a cipzáras kabát alól, egy aranyos kutyus tekingetett ki élénk szemeivel és ismerkedett a látottakkal. Rögtön megkértem a fiatalembert, hogy álljon modellt a kiskutyával. Fotózás közben elmondta, meglepetés lesz a gyerekek számára az ajándék kutyus. Számomra is meglepetés volt találkozni ezzel a kis szőrmókkal, örömet éreztem amikor megsimogattam, és szerencsésnek tartom magam, mert ilyen téma került lencsevégre.

2012. december 4., kedd

KISKIRÁLYLÁNY






Kiskirálylány szobor

A járókelőt nézelődésre csábító szobor Marton László (1925-2008) Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a Duna parton Az arra sétálók pillantása azonnal megakad a Kiskirálylány szobrán. Üdítő látvány mindenki számára, tapasztalataim alapján a járókelők többsége több figyelmet és időt szentel a látványra, mint egy pillantás. E szobor nagyobb méretben, 1990-ben került a Duna-korzóra, és másodpéldánya Tapolcára a művész szülővárosába. Ugyanezen szobor másolata áll -a művész adományaként- még Japánban is, a Tokyo Metropolitan Art Space halljában.
A „Kiskirálylány” című szobor eredeti (50 cm-es) kisplasztikája 1972-ben készült.
Az eredeti kisplasztika a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
A művészt első házasságából született, legidősebb lányát ábrázolja.
Az 5 éves Évike ihlette meg édesapját azzal, hogy gyakran játszott királylány jelmezben, hosszú, újságból készült koronával a fején, a tabáni játszótéren. Ez a látvány késztette a művészt a szobor megalkotására, melyet „Kiskirálylány” címen mintázott meg.
Rövid idő múltával Budapest szimbólumává vált. 

2012. december 2., vasárnap

Pesterzsébet régi-photográfiák 20












A Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményéből.

 

Mindig akad valami. 

Remélem egy régi nézegetőnek eszébe jut, talán akad egy-két régi képe valahol a fiók mélyén, és elküldi, hogy rakjam fel, az egyre gyarapodó.többi közé. 
Annak sokan örülnénk.


2012. október 31., szerda

2012. október 28., vasárnap

2012. október 14., vasárnap

Fővám tér megálló 02




Takáts Márton festőművész "Casanova az alvilágban" című alkotása, az átépítés előtti állapotában ábrázolja a helyszínt meggyőzően. A képre pillantva a rég tapasztaltak jutottak eszembe. Én soha nem szerettem előző állapotában, mert barátságtalan, koszos, örökké huzatos hely volt. A cúg ellenére nyirkos, nedves földszagú volt a levegő, főleg az őszi esős napokon, és téli havazások idején.

2012. október 6., szombat

Ezt csak a kutyák tudják.



Ez aztán a kutyus, felpillant a gazdi arcára, akinek mosolyából azt a következtetést vonja le, hogy engedélyezve a ténykedésem.
Különben, igencsak megugatott volna. 
Egy viszont rejtély maradt előttem, a barátom sétáltatja a kutyát, vagy fordítva?

2012. szeptember 26., szerda

Reformkori Nap a "Kosutiban"





               
Kiválóan sikerült ez a jeles nap, a legnagyobb elismerés illeti a szervezőket, munkatársakat. Egy-két fotóval én is megpróbálkoztam, talán akad köztük olyan, mely elnyeri tetszésüket.

  A képek albuma: Jeles napok

2012. szeptember 1., szombat

Hölgyek, kalapok, "Kosuti". 2.





Az előzőekben minden fontos dolgot megírtam a női kalapokhoz való viszonyomról, ezért most nem sok minden jut eszembe ezzel kapcsolatban. Töredelmesen azért be kell vallanom, hogy a sok kalap ellenére, amit az idei „Szent István Napi Forgatagon” láttam, kissé megbicsaklott az önbizalmam. Nagy büszkén meséltem a feleségemnek, hogy a régebben írt pármondatos irkálmányom a női kalapról, mily nagy hatással lehetett a hölgyekre, mert az idei ünnepen két, de lehet háromszor is több kalapot viselő hölggyel találkoztam a „Kosutiban” sétálva, mint az előző évben. Erre mit mondott? Kérdezhetnétek. Hát csak azt, hogy szálljak le a sámliról, mert az nekem már magas, és néha hallgassak időjárás jelentést. Mert azon a napon, kevés nő viselte volna el a forró napsütést, és nagy meleget kalap, esetleg ernyő nélkül. Szóval jobb, ha tudod, mondta, a napsütés volt az oka annak a sok kalapnak a „Kosutiban”, nem a te eszmefuttatásodnak.

további képek az albumban:  Pesterzsébet, fotók, városképek.
.
előzmények: Hölgyek, kalapok, "Kosuti". 

2012. augusztus 31., péntek

Graffiti 25


Ez kérem nem egy cica, nagymacskának nézem.
Ismerek egy hasonlót, egyszer-kétszer megkarmolt. :))

2012. augusztus 26., vasárnap

Pesterzsébet régi-photográfiák 18



"Ezt a lovát szerette a Pali a legjobban. Ugyan azt mondja, hogy a Mancit, de én ismerem a lelkét a „Csili” volt a nagy "Ő". Mikor felrobbant Répcelakon a cseppfolyós széndioxid tartály 1969 január 2.-án (kilenc ember életét vesztette) utána nem, vagy csak korlátozva kaptak a maszekok szénsav palackot. Így hát más munka után kellett nézni a lovak miatt is (nehogy megmacskásodjon a lábuk), meg a pénz miatt is. Bármit szállítottunk a lovas kocsi elejére fel kellet tenni két szódás ládát, jobbra-balra egy-egy, mert indulás előtt a ló hátranézet, és ha nem látta, akkor egy tapodtat se ment. Mikor eladták egy ószeresnek, ő is kapott kölcsön két láda szódát, hogy dolgozni tudjon. A lú okos ám!!!!"
Szabó Lajos „tojpli”
Képaláírás:
Bak Pali szódás kocsija, a ló neve „Csillag” az 1967-70 –es években.
A bakon balról Szabó Lajos, becenevén „tojpli”, és mellette Suder István „Suci”.

2012. augusztus 17., péntek

Biztos Úr.



Sikerült rábeszélnem a hölgyet a modellkedésre, nagylelkű volt, gázsi nélküli is vállalta, gondolom sok Jüan lehet a kártyáján, ha idejár turistáskodni. Elsőre kicsit nehezen értette mi is a szándékom annak ellenére, hogy igyekeztem jól hallhatóan, egyszerű szavakkal elmondani azt. Már kezdtem nyugtalan lenni a posztján álló „Biztos Úr” miatt, de szerencsémre nem igazoltatott annak ürügyén, hogy molesztálom az illető hölgyet. Ezek után mutogatni kezdtem, és lássatok csodát, rögtön megértett a hölgy, amit sűrű bólintgatások közepette egy mosollyal nyugtázott, én pedig kattintottam. 
.

2012. augusztus 8., szerda

Elment.



Zwack úr emlékére, aki egy igen színpatikus ember volt sokunk számára,
ha tinédzser korú lennék, úgy fogalmaznám, egy kimondottan „Jó Fej”.
Béke poraira. 

2012. augusztus 7., kedd

Hupikék fotók.



Gyerekeknek, felnőtteknek, mindenkinek.
A pesterzsébeti és annak határain túl élő összes apró népek figyelmébe ajánlom, a néhanapján csak itt megjelenő képeket, melyekhez csupán egy-két szavas magyarázat járul. Remélem, akad köztük majd megmosolyogni való. 
Ha nem, akkor vállalom a lesújtó véleményeket.
A mesefigurákat az unokám gyűjtőszenvedélyének köszönhetem, mert amiből már volt, azokat én kaptam meg azzal a feltétellel, hogy nagyon sok jó képet kell készítenem. Az ötletet a régebbi próbálkozásaim sugallták neki. 
Ilyenkor mit tehet egy nagypapa? 
Hozzáfog a feladathoz, berendez egy stúdiót, kellékeket gyárt, töri az agyát.    

2012. július 31., kedd

De Anyuuu...


A LUFIS
Valamikor én is hasonló módon reagáltam az efféle világrengető sorscsapásokra, szerencsémre nem sok idő múltával megértettem, nem a szülői szeretett hiánya miatt nem kaptam meg azt, amit szerettem volna.
.

2012. július 30., hétfő

Tünődések


Tünődések 
Ott voltam a Gaál Imre Galériában a Gyulai Művésztelep kiállításának megnyitóján, fotózgattam, társalogtam ismerősökkel, és be kell vallanom,  jól éreztem magam. Megemlíteném, hogy ez már a sokadik alkalom amik után hasonló benyomásokkal távoztam. Természetesen ilyenkor nincs időm tüzetesen megszemlélni a kiállított festményeket, tárgyakat. A megnyitót követő napok csendesebbek, alkalmasabbak a fotózásra és a kiállított műtárgyak szemlélgetésére, melyek után, talán nem formálok majd elhamarkodott véleményt bármiről is (gondolom én). Már a megnyitó napján kétszer is visszatértem Balogh Gyula  „Kutunk” című igen tetszetős festményéhez, mert valami derengett az agyam leghátsó bugyrában. A következő látogatásom alakalmával erről a képről, két-három felvétellel többet készítettem a szokásosnál. Most, e szép kép nézegetése közben a múltban kalandoznak a gondolataim, és arra az elhatározásra jutottam, hogy azokat papírra vetem. Egyik gyermekkori kedves emlékem rövid története.  A nagybátyám, apám testvér-bátyjának, a "Franczi bácsi” kútjáról lenne szó. Pest-környékén lakott egy kertes házban a családjával. Jó kedélyű sokat humorizáló kedves sváb ember volt, akárcsak édesapám, aki viszont jóval szerényebb volt a nagyotmondásban. Az ő házuk udvarán láttam ilyen kutat, kútfedővel, melynek egy része a vödörtartó szerepét töltötte be, lánc a fahengeren, melynek egy része ki volt fényesedve attól, hogy a két tenyerükkel fékezték a forgását, hogy a zuhanó vödör vizet érése simán történjék. Annyiban különbözött még "Franczi bácsi” kútja a festményen látottól, hogy betongyűrűk csak felül voltak, kettő, lent a mélyben téglával bélelt kút falat láthattunk. Nézem a képet és mintha káprázna a szemem, hallucinálok? Csak az emlékeim bukkannak elő. Mintha egy nagy dinnye úszkálna odalent a kút hűs vizében.  Apám kezeinek biztonságában bátran előrehajolok és fürkészem a mélyben a környék állítólag legnagyobb dinnyéinek egyikét, mely „Franczi bácsi” hírnevét volt hivatott öregbíteni. Nem lévén hűtőszekrény, akkoriban szokás volt a kútba ereszteni a dinnyét melegebb napokon, hogy lehűtsék. A mi vendégeskedésünk napján is ez történt, a kút vizében úszkáló dinnye kiemelése problémás volt, mert ahhoz kicsi volt a vödör. A leeresztéshez egy kosarat használtak melynek füleihez kötelet erősítettek, a kosár viszont a kihalászáskor semmi képen nem akart a dinnye alá kerülni. Ezzel el voltak egy darabig a felnőttek, meg egy-két fröccsel, talán az segített, mert miután a fröccs elfogyott, a nagy dinnye egy kisebb társával az asztalra került. Felszeletelték, és mi a jó étvágyú gyerekek az unokatestvérünk, a testvér bátyám, és én, hozzáláttunk a falásnak, nem törődve azzal, hogy néha-néha egy-egy dinnyemagot kellett kipiszkálni füleinkből. Sokszor emlegettük a testvéremmel azt a napot, amikor végre egyszer több volt a dinnye, mint amennyit megbírtunk enni, mily elégedetten nézegettük, és pacskoltuk kezeinkkel a degeszre tömött gömbölyű hasunkat.

Megjegyzések:

2012. július 25., szerda

Hölgyek, kalapok, "Kosuti".






 Az idei térzenei programok alkalmával hiába forgattam a fejem, tekergettem a nyakam, – meg is fájdult, eddig csupán egyszer volt szerencsém olyan hölgyet fotóznom, aki kalapot viselt. Praktikusnak mondható viselet, ami az időjárást illeti, és elegáns mivel az alkalomhoz illő a ruhával harmonizáló fejrevaló volt, amit a képen láthatók bizonyítanak. Ritkán látni hasonlót a „Kosutiban”, a nők többsége kevés kivétellel ritkán visel ilyesmit, ennek oka rejtély előttem. Talán nincsenek hozzászokva, vagy a napi problémák, időhiány, nem enged több figyelmet erre a témára. Az is előfordulhat, hogy nem sűrűn van megfelelő alkalom, program, ami a kalap viselését indokolná. Talán ezért oly ritkán rész öltözködésüknek kalapviselet? A mellékelt képeket nézegetve arra a megállapításra jutottam, hogy 2009-ben háromszor is mellém szegődött a szerencse a jó képek elkészítéséhez. Az akkor készült fotókon a praktikus nyári viselet a szalmakalapok láthatóak, és üde színfoltként tűntek fel a sétálók között. Ha valaki jobban megfigyeli a képeket, azt a következtetést vonhatja le a látottakról, hogy a kalap a tulajdonosaiknak – bár az arcuk nem látszik, valami pluszt kölcsönöz, amit nevezhetünk eleganciának.
Legalább is, nekem ez a véleményem.
Megjegyzésként hozzátenném, hogy nem vagyok kalap gyáros, sem kereskedő, ez a kis írás nem reklám céljából született, csupán nagyon tetszett a változatos színes forgatag, és természetesen a kalapot viselő hölgyek látványa, amit szerettem volna e pár fotóval érzékeltetni. Remélem sikerült.
Kedves hölgyek, legyenek egy kicsit bátrabbak ebben a dologban az idei térzenei programok, valamint a „Szent István Napi Forgatag” idején, és minden alkalommal, amikor úgy érzik. Remélem szép napsütés, meleg, de nem túl forró napokban lesz részünk és rengeteg kalap.

2012. július 21., szombat

Felettünk.



Garantáltan Pesterzsébet felett átvonuló felhők!
Ezt le kellet írnom, mert hol is lehetnének másutt szebbek. :))

2012. július 19., csütörtök

Pesterzsébet régi-photográfiák 17.













Remélem lesznek olyanok, aki számára ismerős valamelyik kép, ha nem, akkor érdekeseknek találják a látottakat.. Mostanában ritkábban akad horogra a régiek közül egy-egy darab.