Sirályok 3

E képeket eddig lustaságból nem készítettem el, de most kedvet kaptam a madarak nézegetésére. Remélem mások is szívesen rákattintanak majd, és megnézik az irigylendő madarakat. Ők tudnak repülni. Álmomban néha én is szoktam, de miután egyszer leestem az ágyról, amint nagy sebességgel egy hirtelen fordulatot tettem a levegőben. Azóta nem utánoztam a sirályokat, megelégszem egy léggömb sebességével. Lehet, hogy már minden sirály elköltözött a halban bővelkedő vizek mellé, mert megunták a kenyérdarabokat, másra vágytak, gondolom a még nem dobozolt, tengervízben úszkáló szardíniára. Mostanában nem igen láttok már sirályokat, de ősszel visszajönnek. Különben, én is szeretem a szardíniát, csak fémdobozba zárva. 

Elkészült.

A látványos falfestmény a járókelők nagynyilvánossága előtt, és szemeláttára készült el. Nekem tetszik az egyhangú szürke betonfal színessé varázslása, talán mások is örömmel fogadják az effajta megoldásokat a szemnek unalmas, üres nagy-kiterjedésű falfelületek látványban gazdaggá tételét.

Bizonyára akadnak majd ellendrukkerek, de lelkük rajta, a tapasztalataim szerint, szavakon kívül tettekkel soha nem rukkolnak elő. Ezért aztán nincs is viszonyítási alap, „…milyen lenne, ha ők készítették volna?”  Bár e sorokat egyedül írom, a hasonló véleményt alkotók nevében is, várjuk a folytatást. 

Kezdetektől fogva rengeteg fotós szorgalmasan nyomkodja a gépe gombjait, rengeteg kép készül és fog készülni a jövőben is érzéseim szerint. 

Az érdekesség kedvéért, hogy ne váljon unalmassá a téma, a második és a harmadik kép talán kiválthat különböző véleményeket az idelátogatókból.

Kérem, nyilvánítsanak véleményt. 

Böngészés

Szereted a látványos, változatos dolgokat?

Akkor próbáld ki a FalArt dinamikus nézeteiben a böngészést.

Nemzeti Színház a MŰPA tükrében.

Érdekes így látni a Nemzetit, mert bár kint van, mégis úgy néz ki, mintha bent lenne.

A szék

Sokat mászkáltam, elfáradtam, gondoltam egy kicsit leülök pihenni, 

de hát erre csak "felülni" lehet.

Nem tudtam felmászni, mert én öreg, a szék meg túl magas volt.

Biztatás.

Előzetes

Mivel a képen még nem a végleges mű látható, még dolgoznak rajta, ezért nem is adhattam volna más címet a bejegyzésemnek. Az ötlet tetszik, a véleményem közlése korai lenne még, elmarad. Az előzetes tapasztalataim szerint, már most is, igen csak sokat vitatott alkotás, és egy ideig az is marad.  Jelen pillanatban a legtöbbet fotózott érdekessége Budapestnek, és lesz is egy darabig, mert a körülötte dúló vita, sok embert arra késztet majd, hogy személyes tapasztalatai alapján, a helyszínen alakítsa véleményét. A környezet adta körülmények, a sok oszlop, és a fényviszonyok a fotósok számára egy kihívás jelentenek, mert miképpen is lehetne jobb fotót készíteni ma, mint amilyenre a tegnapi sikerült. Mint amatőr, bizonyára többször kell majd próbálkoznom, mint a nagyobb gyakorlattal bíró profiknak.

Kedvelt szobrok 1.

Sokat kedvelek.

Egry József 1883-1951

Alkotó: Marton László

Budapest, Egry József utca.

A modern magyar festészet egyik kiváló képviselője, expresszionista,
ki később eredeti egyéni stílusában festi képeit.
Van egy testvér szobor is, melynek felállítási éve 1977. Badacsony
Egry Józsefről bővebben, az alábbi hivatkozásokra kattintva olvashatunk:

Egry József: Életrajzi adatok

Wikipédia: Élete, munkássága

Graffiti 24

Nem is emlékszem már arra, mikor szerepelt utoljára graffiti itt az oldalamon. Arra gondoltam, éppen ideje egy fotó sétát tenni annak érdekében, hogy a blog címében szereplő „Fal” szó ne váljék feleslegessé. Sikerült meggyőznöm magam, és leballagtam a vasúti árok beton falait megszemlélni. A beton állítólag szürke, már az a kevés ami látható a szürkeségből, mert a nagy részét festék takarja, ami igencsak megviseltnek látszik, az időjárás szélsőségei meg tették a magukét. Fél éve, hogy arra jártam, de már akkor sem találtam sok újdonságot, mintha a fiúk fantáziája kopni kezdene, vagy esetleg megunták a festékvásárlást anyagi okokból kifolyólag, talán a félsz tartja vissza őket. Sok a régi alkotás, lepergett festék, fakuló színek jellemzik a látottakat, szóval nem sok érdekest találtam a nézelődés közben. A masinám se  kattogott sokat, és az a kevés, ami lencsevégre került, sem volt különösebben  látványos, talán kivételt képeznek a fent látható képek, jópofa figurái. Meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy a termékeny korszak nem most van, arra várnom kell még. Talán a szép tavaszi napokon akad vállalkozó szellemű „művész”, aki festéket fúj a megkopott régi ötletekre.

Március 15

Kossuth Lajos szobra Pesterzsébeten.