Éjjel - nappal.

Mily csodás lovak rettentő erejükkel.

Hát igen, mai szemmel egy kicsit ódivatúnak tűnik a sör ily módon történő szállítása, mégsem maradt száraz torok Pesten és Budán. Mit éjjel főztek azt reggel vitték, amit reggel főztek azt nappal vitték, és mivel a lovaknak néha aludni is kellett, amit délután főztek azt nem tudom mikor vitték. Lényeg az hogy, valahol mindig kapható volt frissen csapolt. Mivel nem egy szakmabéli sörgyártó ember vagyok (csak ívó), bizonyára sok badarságot vetettem a papírra. Sebaj, igyatok egy kriglivel, és észre sem veszitek. Kiskoromban ültem ilyen söröskocsin egy barátommal, és egy hátsó hordóra kapaszkodva foglatunk helyet, amit néha bizony megbántunk. Némelyik ostor olyan hosszú volt, hogy ha hátracsapott a kocsis bizony eltalált, és akkor leugrottunk. Őket neveztük: nem szeretem a gyereket fuvarosnak. Többen voltak a "szeretem a gyerekeket kocsisok", kik felültettek a maguk pokróccal letakart  hordójára amint az  látható a képen, és maguk gyalog sétáltak egy darabig vigyázva ránk, hogy le ne pottyanjunk. Máig is hálás vagyok ezeknek az embereknek, mert most nem írhatnám le, mekkora nagy élmény volt ez a kaland a mi számunkra kisgyerek korunkban.